háromfejű elefánt napernyővel, avagy gps támogatással a világ végén

hoztam a nyárból a télbe egy időtlen sziklaszirt mosolyt

- hello. meddig megy? mi Fehérvárra tartunk, de lefordulunk az első lehajtónál.
- ó az nagyon jó - tapsikol örömében,  majd begyűri a dagadó sport táskát a hátsó ülésre amit a sáros földről szedett fel - én kicsit tovább, mert az E66-os felé kell menjek, de segítek majd a lehajtónál - huppan az életünkbe Józsika a démon.

pár szót váltunk, aztán fejét hátra, állkapcsát leejtvén mély álomba szenderül. mi nem bánjuk, mert nem hallanánk egyetlen szavát sem. mindkét ablak lehúzva, én pedig padlógázzal süvítek a mihamarabbi lehajtóig, mert józsika az aurájával együtt komoly szag, kipárolgás felhőt hozott magával, valamint önnön átsütő melegségét.. okkal fáradt józsika, mert a barátjánál volt pár napot, és egy szemhunyásnyit sem aludhatott.

valamiféle beépített gps navigációval születhetett, mert ahol mi le akartunk hajtani, h csókakő felé haladjunk, ott a démoni karakter felnyitotta szemeit és közölte h ez még nem az, de ne féljünk, ő majd segít.. van egy csodás átjáró Fehérvártól csókakő, mór felé, és mindenki akinek van esze arra megy..
egy szó mint száz, számos km, és túl sok megtudni sosem akart információ után mit ad Isten , azon a lehajtón haladtunk amerre józsikának dolga volt.

igyekeztem szúrós szemmel fixálni a visszapillantóból, de nem ment. mert józsika haját röptette a huzat, miközben ajkát csücsörítve, pilla rebegtetve gügyögte: ő sohasem verne át bennünket, mert mi jó is származna neki abból, ha más irányba térítene minket..

nyilván egyértelmű, h éppen annál a buszmegállónál állított meg, a gigászi varga betű után ahonnan az ő busza, vagy stoppja indult tovább. kicsit sértődötten szállt ki, amikor jeleztem h ez picit távolabb vitt minket a céltól, ahová igyekeztünk.
ám nem adta fel h ostoba fejünkbe verje h ő nem egyszerű stoppos. ő maga a humán gps.

azt a szitut valahogy úgy kell elképzelni h még fehérvári részénél az E66-osnak,  h van két ki, és két bejövő sáv, korrekt dupla záróvonallal középen. autók  zárt sorokban haladnak A-ból B-be.
egyetlen autót kivéve. a miénket.

ugyanis mi vész villogva kullogtunk egy bizonyos földre szállt józsika mögött, aki kecsesen ringatva csípőjét, dobálva a haját, könyöktájban retikülszerűen rögzített sport tatyesszel suhan előttünk, bal kezét magasba emelve, tenyerével ingerlően integetve: haladjunk, haladjunk..
és amikor azt hittük nem lehet rosszabb, józsika megtorpant,  határozottan bemutatott jobbra egy pici föld-aszfalt útra a buszmegállótól kicsit lejjebb.

torkomból hörgés szakadt fel. beletapostam a gázba, és a külső sávból átfordultam a vissza sávba.
mert a kis út, ahová a némber vezetett egyetlen táblával bírt. egy szép zsákutcással.

egyetlen gondolat vezérelt.  józsikától, minél messzebb és minél rövidebb idő alatt hallótávolságon kívül kerülni. míg ki nem kötünk valahol Kazahsztán alsón.

hálátlanságomnak meglett a gyümölcse. aznap még kétszer eltévedtünk.

nem adom fel. igenis van normális stoppos. olvastam róla. és a könyvek nem hazudnak.

aznap gyönyörű napunk volt, de dolgos is. de ezt szeretem. erdőben bokát vakargatva örökösödési illetékről tanácsot adni csacsogó bogyót nyelt ügyfélnek valahogy még felemelő is :)

Jól szórakozik
az idő: vénséget oszt
gazdag évekért.

 

hetedik kerületet jártuk végig. otthont kerestünk életkezdő fiatalembernek, a gondját magán viselő nénikéjével. néne apró, fiatal, szép arcú, halk szavú, de sziklakemény hitű hittan tanárnő. fiatalember, kinek neve rastaman, polgári nevén áron, magas vékony, dús rastázottságú, piercinggel jól ellátott egyetemista. aznap az utolsó helyre érkeztünk. omló vakolatú csodaszép polgári ház, a klauzál téri piac mögött.

a dohány utca magasságában azt éreztem hogy konszenzus nem lesz közöttük. mert ami az egyiknek zsír, a másiknak putri. s mi egyiknek, ó milyen szép, és ez már na igen, az a másiknak , tételesen rastamanak, nem több mint cink.

néne befutója a rózsa utcai. tény h tündéri szép volt a ház. és sokadik évben hozza el már a hetedik kerület legszebb udvara címet, de a műtavacska, az annak partján kapirgáló papírmasé kakaska, s a fejük felett halkan csilingelő szélharang, sokaknál  kicsapja a biztosítékot. de megértem h nénikének otthoni érzete volt. nekem is. mert az egész udvar fengsuija ráfókuszált egy a villanyvezetéket magába fogadó ex fatörzsre, minek mértani középpontjában csillogó vázában, egy csokor alig színét vesztett pirosló művirág csokor állt. mifelénk ez korrekt, jól bevált díszítő elem. én sem küzdök már ellene anyuval. és a kerti törpét is megtanultam szeretni..

a városlakók finoman, ám magasról tojnak arra ami a lakásajtajukon kívül reked. nagyon kevés bátor élharcos van, akik akarnak, és mernek is tenni azért, hogy környezetüket formálják. nevük végén legtöbbször a néni jelző áll. és díszítőelemük legfőbb sarok köve, kelléke a piros muskátli, és a művirág.

...én itt a városban váltam művirághívővé, mert sok ház egyetlen dísze a háborúk golyó lyuggatta, gyógyulatlan sebei mellett, ezek a virágok. nem mondom , hogy szépek. de ha ezt látom, megnyugszom, csakúgy mint télen, mikor a lépcsőfordulókban látom, a tavaszra váró üres virágosládákat. én azt hiszem minden városinak jót tenne, ha a facebook és netes társainak műfarmjai óvása, művelése mellett, a saját nem virtuális lakásuk környezetére is figyelnének...

a célegyenesbe, s egyben az akácfába értünk. természetesen a leglepusztultabb házba. igaz építészetileg majdhogynem a legszebbe. árkádos, dúsan, de ízléssel stukkósított ház földszintjére mentünk, az udvar hátsó sarkába. kevés jóra számítottunk, de talán éppen ez volt az, ami miatt ilyen erős lett a lakás hatása.

27 m2 összevissza. az ilyen, és akár a hasonló, csak nagyobb garzonoknál, az alaprajz nem nagy varázslat. belépünk egyből a konyhába, ( 3 lépés)  a  kellős közepébe, előre lépve beleütközünk a fürdőbe ( 1 előre, kettő oldalra ). a konyhaelőszobából pedig jobbra vagy balra áll a szoba ( 123 taraxiai tyúklépés előre, 54 vexanai globáltec jobbra) . vérmérséklettől, és belmagasságtól függően galériásított vagy nagy légterű. galéria függvényében megkülönböztetünk. álló, fekvő, vagy könyörgőset. ( álló: nyilvánvaló, könyörgős: max térdeplő állás )

ez a lakás más volt mint a többi. előtérbe léptünk. balra szoba, jobbra konyha, külön wc és külön zuhanyzó.. 27m2-en... :D döbbenetes. és ami a legszebb, hogy a konyhából nyílt a nagy kedvencem, ami csakis földszinti , udvari lakások ritka sajátja, a lakáshoz ajtóval kapcsolt lichthof udvar, ami 10 m2 volt.. saját csenevész ecetfa babával, és egy nyugággyal.       a színekről nem beszélnék ha  lehet.. és arról is csak egy leheletnyit , hogy az egy légköbméterre eső angyal seregek száma igen magas volt a teljes 27m2-en.  repdestek mindenfelé a lakásban, jól megférve a szépen keretezett táltos áldásokkal a falon. rasta fiú nénikéje hümmögött, a srác flashezett, de a lakás messze a legjobb volt.

kifelé menet csak annyit közölt az izgatottságát alig leplező fiúval a nénje:

...márpedig Gyuri Atya jön. és leáldja a táltosok nyomat. ja igen. az angyalok is mennek.

( fiú felhorkan, másodszorra aznap, mert a nénike talán harmadik kérdése a lakásban az volt, a közös költség és a ház lakóinak népmilyenségi összetétele között, h milyen messze van innen a legközelebbi templom. itt azért volt egy kis gond. ha zsinagógát keresett volna mindenképpen nyugodtabb lettem volna, mert a VII. kerület belső fele strukturálisan zsinagógával van jobban ellátva.  és mert legközelebbi katolikus templom a VI. kerület király utcai szélinél van.. )

holnap délután teszünk pontot az i -re. felhívjuk a közös képviselőt. mert engem egy picit aggaszt az a sok angyal és védelmi táltos áldás a bejárat, és az ablak közelében. és az egyik legmagasabb színvonalat nyújtó riasztó szerkezet is a lakásban.

nekem szimpibb volt a papímasé kakaskás szélcsengős művirágos ház. valahogy tisztábbnak éreztem. talán mert a körfolyosón egy százéves bácsi üldögél és olvasgat, és az égadta egy világon mindent tud.

és persze, jobban.

 

csak azok kedvéért akik nem vették volna észre csizmám cipzár hasadását, és az azt követő lifegést a jobb lábszáram körül,  reggel narancs piros spongya bobos elnyűtt zoknimat vettem fel aznap, mindenki tekintetét odavonzva a lábamra. vannak napok, amikért kár még csak félig is kinyitni a szemet :(

az a nap is nagyjából így kezdődött. azonnali beavatkozó, reggel 08.00-kor cipzárfelvarrási műtétre volt szükség. felfokozott lelkiállapotban láttam a beavatkozáshoz, lévén nem volt más esélyem, h telt házas napomat, valahogy túléljem az ügyfeleimmel.

első lépésként a sniccerrel átvágtam a cipzár kritikus pontját, ahol a fogak eldeformálódása lehetetlenné tette, hogy behúzzam a házba. itt egy apró, a bal mutató ujj dns-sével együtt, elpattant legkedvesebb agyidegem  húrja is. mert ami maradt a cipzárból, az nagyon messze volt attól az alakzattól , amit behúzhatónak nevezhetünk.

második lépésben beorigamiztam az egész szálat , a nyavajatörött kocsiba, és akkor csoda történt. behúzódott. hitetlen kutyaként viseltettem a cipzár felé, valamint az aznapi , és az azt követő nap irányába is. ezért tűért kiáltottam.

a műtét harmadik, és egyben utolsó szakaszában fogtam a tűt, és egy ugyan dekoratív, de nem feltétlen a cipzár varráshoz kifejlesztett cérnát. megkezdtem a  sérült cipzár összevarrását. a lábamon. felhelyezvén az szentséges talpamat az ölembe, kifordítva jobb perifériámat a szükséges, és igazán kényelmetlen pózba,  saját fogaimat és a cipzár fogait is erősen összeszorítva öltöttem egymás után a cipzár két oldalát.  a nadrágomba. a zoknimba. bokatájon hamar erős kohézis alakult ki. masszív egybefüggő terület. egyszerre mozdult, nadrág, zokni, csizma. és a bőröm is vele.  eredményorientáltságú emberként keményen, mint a kőszirt, rezzenéstelen arccal tűrtem a napot.

a nap persze a reggelhez méltóan hozta a formáját.

este, kínban, nevetve, kezembe fogva újra a sniccerem, lassan, vigyázó gonddal vágtam át a cérna szálakat. a nadrágom, a kedvenc zoknim.  én az ágyba, csizma a sarokba repült. nagyjából azonos lendülettel.

..Az országban az öregebbek még jól emlékeztek a királykisasszony keresztelőjére, s ha idegen vetődött az országba, vagy a fiatalabbak faggatták őket a rózsabozót titka felől, mindig elmondták a gonosz boszorkány átkának meg a tizenkettedik javasasszony jóslatának a történetét. Hanem ahogy teltek-múltak az évek, az öregek lassacskán elhaltak, s velük a régi dolgok emlékezete is kiveszett; az apákból nagyapák, a fiúkból apák lettek, s azok már csak annyit tudtak mesélni a fiaiknak, hogy ott, a mögött a járhatatlan bozót mögött egy gyönyörű szép királylány alszik, Csipkerózsika a neve, és talán nem is fog fölébredni soha többé..

 

 

szona kotorászik a táskájában, rágja a szájszélét.
-mi van kicsim?? - érettségire tépve két határ között a szájszél rágás nem jó ómen.
-csak remélem anya, h nem a föci atlaszt tettem be a töri helyett..
részemről összeszorítom a számat és csak előre nézek. míg felsóhajt. aztán bekanyarodom a suli elé. ott kidobom.
bemegy. én pedig szívem szerint megvárnám.

sokan félreértik a szomorúságot, a könnyeket ilyenkor. pedig egyszerű. ezek jófajta könnyek. jófajta szomorúság. változik közöttünk a kötés. nem lesz sem gyengébb sem erősebb, talán áttetszőbb hiszen felnő. felnőnek.

jó eltenni ezt a napot is emlékbe. én nagyon boldog vagyok, de nem annyira beszámítható egy darabig még. mert az egyik felem csak ott maradt a suli előtt egy ágon. egy szép hosszú ágon. rá várva.

:D

 

 

 

az utolsó nap a suliban. két szatyorba belefér öt év vacka. most szültem ezt a lányt. és most itt téblábol, vasalja a haját, készülődik, sminkel.
és nehéz neki megmagyarázni egy ilyen szuper napon, h az én szememből, csak a magas sarkú cipője tágítása okén hullanak a könnyek. (a cipő ugyan szép, de a lábamnál két számmal kisebb..)
a fenébe is. én barbit akarok venni neki és pöttyös labdát. és lekötözve nézni vele a gumi macit és utána a hupikék törpikéket.

nem fogok sírni. azért sem.

-felkérhetlek egy táncra? -a hangszóróból halkan recsegve szól piaf zenéje - szeretnék táncolni veled.

nem hagyja ahogy elforduljak, megfogja a kezem. kihúz az ágyból. magához ölel. lemosolyog rám.
keringünk a szobában, én sántikálva, ő kiskutyaként boldogan ugrálva. egymásba gabalyodunk, nevetünk.

-anya emlékszel?

emlékszem. hogyne emlékeznék. mióta megszületett imádtam úgy táncolni, hogy felkaptam őt az ölembe, és végigtáncoltam a házat, kifulladásig forogva, énekelve. aztán tisztaságába, örömébe takarózva végigdőlni az ágyon.. ma már nem bírom el. de ez a szép érzés megmaradt. és aztán egy nap olyan apró leszek talán h ő kap fel..

jó ez az este. ma boldog vagyok.

http://www.youtube.com/watch?v=slHjkszSAKs&feature=related

egy marék szemét az ember kezében sokat segít az élet megértésében.

egyszer azt írta nekem valaki, h egy kapcsolat erőssége nem attól függ hányszor,mennyire rázzák, hanem h mekkora erőre van szükség h elszakadjon.. most megtapasztaltam. ahogy azt is hiába ugratsz át minden akadályon, szárnyalsz pata dobogva a tejúton szárnyas paripaként , nyerítésed, örömöd, vagy szomorúságod, csak szamár bőgés annak a fülében aki szamárként tekint rád.

kép a netről. szomorúság a patchwork szívem közepéből való.

A szorítóban
övön alul ütött a másik.
Tíz másodperc - csak ennyi
maradt a föltámadásig.

Hát megkóstoltam a halált.
Tisztességtelen volt a harc.
Mert ott sosem akarhatod,
amit akarsz.

Énnekem nem kell jutalom
(nem mintha kapnék valahol) -:
csak annyi, hogy fölmentsetek
a MÁSOK bűnei alól.

Sz. D.

 

megvan Szona szemüvege. 49.975 Ft. DKNY. hiper elegáns, vékonyított lencsékkel, széfeket megszégyenítő szarkofág jellegű fehér opál szemüvegtartóval.

őszintén szólva ez a minimum. ilyen összegnél a legmegnyugtatóbb egy szemüveg őr lenne, fakultatív, testőr szakos végzettséggel. én mint gyermekét egyedül eltartó anya, azt tudom most mondani, valaki mindenképpen mondjon le!! a lencsékre nincs tb támogatás, csak 6 dioptria felett.. ami majdnem a vaksági küszöböt jelenti..

egy lencse 9.900 Ft, mivel hála istennek két szemgolyóval büszkélkedhetünk, az ár  ugye duplázódik.

a becsiszolás 2000 Ft

optikai szolgáltatás 4000 Ft ez kérem szépen 2 év garanciát takar, törésre, elvesztésre vonatkozik..

téli vásári akcióval az egész összeg : 49975 Ft

hazajöttem, átadtam , kis csillag felvette. közben vacsoráztunk.. igyekeztem komoly maradni, de nehezen ment.  Szona a vajas kenyér majszolása közben ( valahol spórolnom kell... ) nagyjából 5- 25 másodperces időközönként hirtelen odafordult a tükörhöz, megmerevedett körbeforgott, majd vissza az asztalhoz. minden 4. fordulónál kérdezett: anyu, ez nem öregít?? nem kicsim. te választottad.. ok. ok.  ....... anyu, nem öreges  ez a felfelé álló keretvég????? nem kicsim. te választottad emlékszel?     ok..ok..        ..........anyuuu, jól áll ez nekem?? igen kicsim, TE VÁLASZTOTTAD!!!!!! jó. jó...      .........anya, de őszintén, ez a keret nem áll feljebb az egyiknél????

-nem kicsim. mint említettem te választottad és piszok drága volt, így bátran állíthatom, ez a legfiatalosabb , legjobb formatervezésű és legkiegyensúlyozottabb szemüveg amit valaha láttam. tehát ha az egyik oldalát lejjebb érzed , húzd feljebb a kritikus oldal szemöldökét, éppen úgy , mint amikor megkérlek, h rakj rendet a szekrényedben....

az Isten olyan
hangosan hallgatott hogy
megsüketültem

kép : http://caesarom.com

Ami az egyik embernek kár és fájdalom a másiknak haszon és öröm. a bözödi tó, az ottani emberek, és környezete jó példa nekem erre. a múltjáról, és jövőjéről egyaránt lehet olvasni a neten, az újság cikkekben, ha valaki veszi a fáradságot és rákeres. turisztikai látványosság, sporthorgászati aranybánya lett belőle.. természetvédelmi területté nyilváníttatott, mégis ott sorjáznak a házak, nyaralók végig a tó partszegélyén.. ez van igaz? hiszen a világ forgása ilyen.

van még pár család akinek otthona még az a hely. élnek megmaradt házaikban. mutogatják a turistáknak a legjobb helyeket ahonnan a legjobb kép készülhet..árusítják apró kézműves tárgyaikat, nevelik gyerkőceiket.

mi sötédéskor értünk oda. a hegyoldalon lassan ereszkedett hazafelé a juh nyáj. kolomp szólt. az utolsó magyar cigarettázó turista is kivárta a sorát, hogy felmászva a templom oldalára herczig képet csináltasson magáról, tanúbizonyságul bátorságának, itt is jártam. hogy hazavigyen egy darabot a tájból. jobb esetben. részemről szomorúságot hoztam haza onnan, és ezt a két képet. engem nem az bánt h változik a világ. hanem az h ezt tisztelet nélkül teszi. elbújva ostoba, átlátszó magyarázatok mögé. és még az ha így nekieredt a nyelvem, h semmi sem számít igazából. hogy részvét nélkül teszi. tesszük.

 

Bözödújfalu (románul Bezidu Nou, németül Neudorf) elpusztult falu a mai Romániában, Maros megyében. A falu a romániai falurombolás jelképévé vált: 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor.

Az egykori falu községközpontjától, Erdőszentgyörgytől 5 km-re keletre terült el a Küsmöd-patak mellett. A falut a Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe települt családok alapították, első okiratos említése 1566-ból származik. Már a középkorban volt temploma, melynek híressége a bözödújfalusi Madonna volt. Helyette 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek. Ma római katolikus templom, amely azonban az unitárius templommal együtt víz alatt van.

A 17. századtól a szombatosok felekezetének egyik fő helye. Itt éltek az utolsó erdélyi szombatosok, míg 1868-ban zömük zsidó hitre tért. Maradékaikat a németek koncentrációs táboraiban pusztították el. A falut 1910-ben még 679-en lakták, túlnyomórészt magyarok. 1939-ben építeni kezdték ortodox templomát, de 1990-ben lebontották.

A Bözödújfalusi-víztároló építése 1988-ban kezdődött meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult. A gát 625 m hosszú és 28 m magas.

1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése. 1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervekszerint minden lakót ki kellett volna telepíteni. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került [1], lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az elöntéstől, melyekben negyvenen laknak.

A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján az falu egykori lakói falutalálkozót tartanak. A falu különlegességét az adta, hogy katolikus, unitárius, ortodox és székely szombatos felekezet egyaránt megtalálható volt egy helyen.

Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, amelyen a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll:

"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."

wikipédia

várlak téged.
míg virágszirommá
olvad a hó

az idegen lánnyal az asztal két oldalán figyeljük egymást. tapogatózva indul meg a beszélgetés. két közös pontunk közül az egyik előbb rohant le a sarki boltba vajért, és paradicsomért. a másik közös pontunknak az ingatlanozásnak kell kitöltenie az időt fernando visszatértéig.
a lány fiatal, szép nevetésű, víg kedélyű, de kemény jellem. jó társ egy szombati eső mosta napon. hamar akad szó köztünk. mire fernando megjön, már teljes összhangban követeljük a bruschettát, és az olivás narancsos pirítóst.

csöngetnek, egy újabb nő illatát, duruzsolását húzza be a huzat. mi közben jófajta csapvízzel koccintunk a szombati munkanapunk, a terített asztal, és megismerkedésünk örömére.

a nő aki fernandohoz jött, másfajta, ember. kedvelem, mert a barátom szereti, de nem bánom h elment, és csak egy szorosan lezárt, kemény tapintású borítékot hagyott a kezében..

fernando a büszke öröm mohóságával kezdte kibontani nekünk háttal, mi pedig teli szájjal követeltük az azonnali megosztást.. legkedvesebb olasz barátom vaksi. szemüveg nélkül nem lát, így a mi szemünkre kellett hivatkozni h  mi van benne. ez egy ajándékozó okirat volt a nevére, egy olajfestményről.. egy fotóval az ajándékról.

kezünkbe adta. részemről bennem akadt a szó. orsi csuklott egyet, én nyögtem. aztán tébolyultan kerestük a szavakat. a jó szavakat. beszéltünk az ajándékozás öröméről, az ajándék kegyelméről.. a jogi státuszáról.. az árról, ami ott feszített a kép sarkában kiemelve nagy betűkkel, alátámasztva az ajándék értékét.
egyetlen dologról nem beszéltünk. h mi van a képen.

fernando gyanút fogott, és nekiállt feltúrni a lakást egy nagyítóért. talált egy szemüveget. ránézett a képre. és őszintén, tiszta szívből jövően felsikított.

-a kép valós méretei a következők: 220x170
-olaj
-ára: 16ezer Euro
-a képen egy meztelen, nem életigenlő arcú fiatalember próbál makacsul, és dühödten kicsusszanni valami sötét helyről, két kezét karomszerűen, meredten nyújtja a szemlélő felé, szemében tébolyító néma sikollyal.

orsi és én építő javaslatokkal próbáltuk fernando sokkos állapotát oldani.

- én: tegye a hálóba az ággyal szembe, a szintén ruha nélkül való femme fatale szépségű női  festmény helyére. az ébredés biztos.
- orsi: wc, fürdő ( inspiráló lehet..)
- orsi: aukció ( orsi szerint a szegényeknek a befolyó összeget. szerintem kijelenthetjük h amíg nem tudok hasonló értéket adni egy esős szombat alkalmából szeretettel, addig én is ebben a kategóriába tartozom. ezért a befolyó összeg legyen a mienk, és menjünk el valamennyien, a fiatalember kivételével madagaszkárra.
- én: capénában a sóbarlangba. ( ezt fernando megvétózta, mert tart attól, h elveszítené az érzékenyebb, és az ilyen valódi művészetekre kevésbé nyitott vendégei jelentős részét )
- én: a kisebb lakásba mellettünk, amit orsi az előbb adott ki fél évre , turnusos lakhatásra ( ezt orsi vétózta meg. szintén a bevételek veszélyeztetésére való hivatkozással. )
- orsi: menjen az éppen árusítás alatt álló nagyobba ( ezt én vétóztam meg, mert az eszméletlen vevőknek nehéz érvelni mennyire értékes a lakás. )

mennem kellett, mert lakásbemutatóm volt, orsi is elindult velem. fernando pedig állt a nyitott ajtóban nekidőlve az ajtófélfának, görcsösen szorítva az ajándékozási okiratot, selymes haját borzolta a szél, idegeit pedig az aggodalom. mert az elkövetkezendő négy éjszakát az ajándékozóval tölti. és mint tudjuk minden igaz kapcsolat alapja az őszinteség. és egyes esetekben a pontos elszámolás.

pompás nap ígérkezik. sötét felhők, hűvös szél esőt ver az arcomba. a keleti garay utca nefelejcs háromszög még ilyen korán is tömve van. az este maradéka botorkál az utcán, a reggel első részegei , igazságkiáltói  már a a talponállókban hirdetik az élet értelmét.

a ház ahová megyek csendes, alszik még. gyalogolok felfelé, szedegetem egy vonalas papír apró cefetjeit a fordulóban, hypo, és kávé szaga szivárog be a lépcsőházba valahonnan. a másodikon jobbra fordulok, belépek a lakásba aminek újjászületését végigkísértem. örömmel simítom az új vakolatot, az ajtót, a huzattól libbenő hófehéren világító függönyt. még van fél óra az ügyfél érkezéséig. nincs mit csináljak, üres a lakás. kiállok a gangra hallgatom a ház ébredését. aztán lemegyek, visszarakom a kukakutató fiú után a szemetet, lezárom a tetejét.

rendes család érkezik hozzám, tisztelettel nézik a lakást, az előzők keze nyomát. a várost ami idegen nekik. a mutatások után nincs kedvem felszállni semmire. ma sántikálni fogok.

egy jó barátom ablaka a magasban világos a király utcában. felcsengetek hozzá.
mire felérek forró kávé, meleg ölelés vár.

szép ez a nap.

elállt az eső.
ma magamra gombolom
a jobbik napom

 

 

eldugott lámpás-
száraz papírok között
testet álmodik

Úgy szeretlek téged, majd meghalok érted.

http://www.youtube.com/watch?v=rtRA9LD_5q8&feature=share

 

"-10 éves korom óta élek itt, mára a kulturális különbségek elmosódtak

-először cigánynak néztek, aztán mindenfélének..

-ez egy szerelmes dal, és nem tudtam kicsi koromban h ez ilyen hosszú..

-nem értettem miért nem szólnak egymáshoz, ha végre találkoznak..

-igazából mostanra értettem meg..

-kínai emberek nem puszilkodnak "

 

műsor:

http://www.coloursfestival.hu/budapest.html

jó egy kicsit talán túl drámaira sikeredett az előző bejegyzés..

azt hiszem addig míg ez a kicsi-nagy lány úgy bújik hozzám esténként mint egy kiscica, végig gömbölyödve rajtam palacsintává lapítva,  nincs nagy baj igaz? :)

és azért meg is hallgat..

erős jó kapocs ez.