háromfejű elefánt napernyővel, avagy gps támogatással a világ végén

hoztam a nyárból a télbe egy időtlen sziklaszirt mosolyt

 

Tinggg

lépek. de túl lassú vagyok. mire odaérek bezáródik a lift ajtó. engedelmesen megnyomom a jobb oldali hívót.

Tingggg

ugrok, de a szálloda márványkockái síkosak, így megint csak az orrom előtt záródik be csúfondáros sóhajjal a lift. a második a három liftből, két perc alatt.

bárhogy nézem a dolgot, kínos a szituáció. éjjel van. senki sincs a közelben, a buli máshol van. mit tehetnék, fél lábon ugrálva próbálom elkapni a következőt..

háromból három elvetélt kijutási kísérlet a ramada hotel alagsorában vendég lifteknél.

már nevetek mert abszurd ez az egész..hiszen ez csak 3 db lift! a fenébe is. én pedig roppant sikeres és megbecsült tanácsadó vagyok, ahogy az emléklap is megmondja. k i t ű n ő.

Újratervezés:
1. végig futok mindhárom előtt egyszerre megnyomva mindenik hívót.
2. beállok a középsőhöz, remélve h az nyílik.
3. beszökellek. reménykedek. h  gipsz csizmám nem szorul kívül..

Végrehajtás:
végigfutás - nyomkodás- vigyázz állás középen - fohász a középső ajtóhoz, és tervezőjéhez -  halk káromkodás, aztán bakugrás a bal szélsőhöz -Tingggg - bal mankó  becsuztatása a záródó ajtóba..

valahogy így záródott a liftem, majd az estém a díjátadón, ahol megkaptam a hűség díjat, bár kasza szerint nagy eséllyel indulhattam volna a legrosszabbul öltözött díjazott kategóriájában is.

szép este volt.
csak a lábam ne fájna ilyen cefetül estére.

Találtam egy bácsit. Mikorra mellé értem, már sokadszorra indult el egyik irányból a másikba. jobbról, balra..balról meg vissza kérdő, érdeklődő arccal.. kérdeztem Segíthetek? - ő rám mosolygott, és azt mondta a Király utca 17 keresi. - Miért?  kérdem.. - Mert én ott lakom..

mellészegődtem.

Elindultunk szép komótosan, meg meg állva, élvezve a napot. partner volt, mert ha találtam szép dolgokat menet közben, megállhattunk. egy- egy szenes pince kovácsoltvas ajtaját, egy szép ólom üveg ablakot.. látta h fotómasina van nálam. kérdi: ő is rajta lehet ?? megkaphatja e majd a képet? lassan haladtunk. végtelenül lassan. közben beszélgettünk. néha rám nézett,  rám csodálkozott, Te ki vagy!?!?. és akkor bemutatkoztam újra, és újra, és mentünk tovább békében.

Elértünk a király utca sarkára, mutattam, jobbra kell kanyarodnunk. Honnan tudom??? kérdezte a megdöbbenéstől tágra nyílt szemmel.. Felmutattam neki a sarkon lévő utca táblára , ő bólintott és boldog mosollyal láttamozta..

Minden kapunál megálltunk, újságért. szelektáltunk,  nem minden volt jó. 75 éves János bácsi. Ennyire emlékszik. Megkért, ne állítsak be majd csak úgy hozzájuk, mert a felesége eléggé féltékeny. azt hiszi sokat jár félre, mert túl sok időt van távol otthonról. megígértem, hogy majd mint újságíró megyek hozzájuk, egy cikk kapcsán..

Ettől a konspirációs ötlettől nagyon boldog lett, legalább annyira, mint mikor az utcatáblát felfedezte a zebrán áthaladva.

Nagyjából 40-60 lépést tettünk amikor elfáradt apó. padot kerestünk, leültünk. abban a másodpercben, fej hátra és már aludt is édesdeden. most én tébláboltam, nem tudtam mit csinálhatok.. aztán leültem sóhajt és sms-t küldve az ügyfélnek aki várt, h késni fogok. ültem mellette, néztem, intéztem az üzleti telefonokat, szerveztem.. üldögéltem. szerveztem.. miután úgy éreztem biztos jól kialudta magát , csendben megkérdeztem , jólesett ez a kis alvás? mehetünk? akkor elvackolta magát, lábat cserélt, lmegköszönte, hogy mint angyal létezem. elmondta, hogy arra visszafelé még megy egy kicsit inkább, és bemegy abba a nagy sárgába a sarkon. pihenni majd. imádkozni.

kértem, értem is ejtsen szót , ha beszél az Úrral, vele biztos szóba áll. rám fér egy ima. jó lenne ha valaki megfogná a kezem nekem is. és hazavinne. azt hiszem én is elvesztem egy kicsit.

 

napok óta nem találom a memóriám. reggel már látnom kellett volna a jeleket, hogy ez a nap nem feltétlenül lesz az enyém.

hazafelé kiraktak az állomáson, ahol községünk nagytiszteletű polgárai egy meredekes véglejtőjű csalitos szélén ingyen parkolhatnak.

nyitottam az ajtómat, huppantam, indítottam, majd hörgés és leállás.. újraindítás, hörgééé ééés, leállás. indítás, hööööörgéééé éés leállás.. közben diszkréten begurultam a susnyásba.. kiszálltam hogy kitoljam. nem ment túl jól.. kézifék nélkül üresben , bubi ugyanis nyugovóra tért egy bodzabokor aljában..

imádkoztam hogy súlyos probléma legyen, mert ha az történt amire gondoltam, vagyis elfogyott a benzin, akkor a család másik ága mindenképpen a sírba tesz. telefon, szűkszavú segítség kérés, majd várakozás a megmentő seregre..

ex ember jött, indítás hörgés. majd arcideg  zsábulás. első indítás után rájött mi a gond.. NEM TUDTAD HOGY NIIINCS BENZINED??? - ne hisztériázz kérlek! mondtam neki. gyere toljuk ki..

gyereket be a kocsiba, kis lábát fékre, kocsit tolni egykettőháromra.     tervnek nem volt rossz, de a csalitos dölésszögével nem számoltam.. és a legnagyobb kihívással.

a szúnyog ármádiával, akik boldog megrökönyödéssel fogadták a műsor esttel összekötött először két, majd egy srác bevonásával három fogásos vacsorát. ővele is még mindig csak másfél métert sikerült elérni ( a tervem az volt, hogy ha vízszintesbe kerül bubi lesz annyi benzin benne, hogy azzal eljussak a kútig.. okés. napok óta világított a benzin pötty, de úgy számoltam még egy menetre kell legyen benne.. sok tervemmel vagyok így mostanában. de hát ember tervez, és van ami végez)

szőkenőzéstől kezdve, génsebészetig minden emlegetve volt, dünnyögőtől egészen az emelt hanghordozásig.. csabi nem boldog, ha csinálnia kell valamit más hibájából.

nos. lett egy szépséges, sárga hosszú rugalmas nyakú, kék 5 literes benzin tartályom. bekerült a vörös mészkőtömbjeim mellé a csomagtartóba.

álltam az ajtó kilincsét fogva, de nem vitt rá a lélek, hogy beszálljak. tartottam tőle nem  férek be.. mert kicsivel több mint másfél millió szúnyoggal volt több odabent, mint amennyi korrektnek nevezhető..

bőröm a mélyhűtőben regenerálódik.

lassan bezárom a napom a szívembe. elfér ez is a többi mellett békében.

elmondjam-e neked

milyen áttetszőek  a reggelek
ahogyan a fény kopottan hunyorog,
hogy odakint a józanuló semmiben
semmi szagúak az emberek

úgy állok most az ablakomban
mint aki már vágyni is elfelejtett
akin nem esik többé ütése
kopása a dobogó időnek

közben arra gondolok,
túl az agónián
túl a gondolok

milyen gyönyörűek a reggelek
ahogyan a fény részegen átnevet
ahogy ezer szagúvá húzza magát,
és sarkig kitárul a világ.

 

w. a. s.

 

Zsongó kolostor,
és kongó őszi barlang:
édestestvérek.

nyau uu úúúúúúúúúúúúúúúÚ Ú. sír maci.

én persze rohanok. maciból csöpög a víz. rázza lábait egyesével. farkát, aztán a fejét. próbálja magát egyben is, de ősei közt nincs kutyus, így nem tud centrifugális erővel vizet távolítani bundából.. vörös maci napok óta csöpögősen, piszkos bundával állít haza a rétről. megtalálta a készülő halastavat. van kerítés. őr. és két véreb. roppant veszélyes halak lehetnek, ha ilyen őrizet alatt tartják őket..

maci átmászik a kerítésen. zöld réttel a háta mögött, narancs vörös bundájában, nem teljesen kaméleon megjelenésével először meglepi, majd feldúlja a kutyusokat. ezt a tényt leginkább maci csökkenő szőrterület mennyiségéből vélem.. hol a lába, nyaka, másik lába, majd teljes nyaka.. és azt sem mondhatom, tanul az általa keltett érzelmi és fizikai reakciókból, így elgondolkoztam a kasztráláson pár napja. szeretem ezt a kis hülyét, és nincs kedvem elveszíteni.

szóval vörös maci ül a parton és várja a halat. hal jő. maci rákerreg. hal el.. maci fut, mert kutya harapni kíván. maci menekül. kutya boldog. kutya alszik. maci fél tó kör után leül. nézi víz. jön hal. maci csendben vár. majd ugrik. hal el. maci fuldokol. kutya fut. maci menekül. kutya boldog. maci ül. jön hal. maci vizes. csurom. csöpög. kutya ugrik. maci sír. én simogat. és dünnyög.

ez a menetrend, jó egy hete.

az ex, a kocsimmal jár két hónapja. őt is kasztrálom úgy vélem..

ma reggel bezárta a slussz kulcsát, telefonját, 200 kg finoman szitált 6 zsák homokját a bubiba. ( bubi stresszes mostanában. és én megértem. munkás autónak használja őt az csabi. koszos és fullra terhelt. bubi különféle módon tudatja velünk h betelt a motorolaja az egésszel. a legújabb, h az elektromos hálózata stroboszkóposan működik. fénye már egy hete nincs. de ma már, önmagát zárogatta menet közben is. így történt meg h míg a kedves kasztrálandó ex  magas színvonalú társalgásba bocsátkozott a piros zacsis büntető nénivel, bubi besértődött, és magába zárkózott )

nem akarom ecsetelni mit éreztem mikor bántotta bubit. azon gondolkozom, hol van a határ a segítség nyújtásában. elfogadásában. ha visszavenném el lehetetleníteném, mert nem lenne képes dolgozni. ha hagyom, az egyetlen megmaradt értékem vész el. ha visszakérem önző vagyok. ha hagyom, akkor hülye.

nem kasztrálás kell. lobotómia.

nekem.

délután felhívott és boldog nevetéssel mondta : képzeld, tök olcsó volt.. csak 5 ezret fizettem.. :D

jaj, de jó, akkor törd ki a másikat is b.. !

2010.máj.

 

lassan telt a nap. a kihívást jelentő pillanatok egyike az volt, mikor rájöttem a sodronyon ülő fecske csemetéket etető szülők, milyen módon találják meg a sajátjukat zuhanórepülés közben. ínycsiklandozóan friss bogarakat szőnyeg bombázva az apróságok csőrébe ..

reménytelen volt a gyors röptűeket lekövetni, a gépemmel :) így átadtam magam a szoros szemfogásnak a napon háton fekve éppen a csipetek alatt. megfigyeltem viselkedés mintájukat, bár ez elhúzódott, mert erősen lelassultak az élet tevékenységeim a napon..

égzengéses csirip közepette érkeztek a szülők. látványra először rendszertelennek tűnő sorrendben.. aztán megtaláltam a szép mintát. 5 apró ült a dróton. felváltva percenként az anyukapuka, messzirőr zengett már a csiripjük. felismerve saját anyukapjukját, az adott anyukaapuka kicsije is égtelen zajongásba kezdett, de csak ő. a többi izgatottan ugyan de csendben gyűjtögette, bőséggel csorgatta a nyálát.. ezidő alatt pedig az aktuális szülők  nyugodtan ejtették bele a vonakodó ételt, a segítőkészen tágra nyitott torokba.

lányomat megetettem tonhallal, a hal is készségesnek tűnt, és szona sem vonakodott. hálásan rágott a kincsem :) egy pillanatra kimentem, s mire visszaértem legkedvesebb leányom fulladozott. kérdésemre vöröslő arcocskával akkut köhögéssel ekképpen válaszolt - menten megfulladék.

jó gyerek. nem találkoztam ilyennel sem százban, sem ezerben.

 

ui:egy kis szín m ost a nagy téli trutyumákba a nyárból :D

 

álmos esernyők.
zsírpapíros ablakban
a reggelt várják

A Nagy kevély vonulatában, az Ezüsthegyi bányában egy furcsa kőzeten, a  hárshegyi homokkövön másztunk.

Nem ujjkímélő kőzet, de jól esik rajta a lépés, olyan pontokon megmaradunk lecsúszás nélkül, ami eléggé szokatlan a csúszós, jól kitaposott lépésekhez szokottaknak. Erős utak, nehéz boulderek jellemzik, a legtöbb bouldert ugyan be lehet kötelezni, de nem túl magasak, így a vertikálisan kényszeredetteknek nem annyira csábítóak.. talán ezért, talán mert a növendék fáktól szinte nem is látszik, és azért, mert nyáron és napsütésben katlanként is funkcionál, nem olyan elvetemülten látogatott. kivéve késő ősszel-télen- tavasszal, amikor Pesttől csak fél órányira is lehet mászni, ha napsütés van, mert a bányában ott reked a meleg, és mert jó követ fogni a műfogások helyett..

A homokkő változatos színű itt, legfőképpen vöröses, terrakottás, szép érzést ad az odalátogatónak. a majdnem vízszintes talaj réteg furcsa a szemnek, kicsit holdbéli ez a táj.. itthon máshol nem található, ferde lejtésű szürke szemcsés-kavicsos homokkő réteg, amit csak ritkán szakít meg a rátelepített facsoport. Mohafajok, és zuzmók élnek ott az aljnövényzetben, a mohaszőnyeg védelmében meg a nagy kedvencem :) a szemcsésnyelű fenyőtinórú, egy barátságos gombafajta bújik meg.

kép:

http://www.gombavadasz.hu/gombak.php?id_gomba=181

Részemről beleszerettem. Az tetszett még nagyon , h nem tudtam megmászni egy csomó utat, amiket első ránézésre nagyképűen majdnem biztosra vettem :D belekezdtem párba, és volt, h csak a feléig jutottam el. Miniatűr ferde fura "peremek" , lépésnek a majdnem semmi, szinte csak a fal.

Minden porcikám fáj, a sok össze húzó fogástól, és attól, h mivel először voltam, a lábam szinte semmit sem tartott, mert nem hittem benne, h a semmi itt milyen sok :D

megmásztam , egy 6-ost, egy 7+, és a 8.. na mondjuk azt félig ( és azt a féliget is igen sok próbával )..

Ezüst nyír ( 8-as ) a projectem erre az idényre. mert olyan hihetetlenül szép, és technikás út.

így az égtől én most kérek szépen, hitet a lépésben, a mikronnyi fogásban, és kitartást a cipőm orrának anyag szerkezetében.

még november végén meglett az út. felsóhajtottam magam, Isten segedelmével.

 

http://www.youtube.com/watch?v=NJiC6cA3dUA&feature=related

az év egyik legszebb napját töltöttük el a bükkben.. nem csináltam többet mint élveztem h anyu vagyok, h kedves, h barát, h álmos, h éhes a kemencében sülő kenyér illatától,   szomjas a selymes szilvapálinkára.

Zaklatottan keresem a pocsolyám, ami elég befogadó h leázzon róla a ragaszkodó természetű lónyi kutya szar.

Az eső szakad, esernyőm nincs. Tehát állok bokáig a vízben behúzott kapucnival a Rózsa, és az Aradi sarkán, halkan fohászkodva h Ricardo érkezte előtt sterilizálódjon a csizmám, valamint ne adja fel maradék lojalitását a házhoz a vakolat ami alatt állok!

Az ügyfél hétre ígérte magát, és ez idő szerint már negyed nyolcra jár, így joggal feltételezem, h egy fehér macsós autóból kiszálló kreolbőrű, barna göndör hajú, parázsló szemű izmos testű félisten, aki közeledtében vakító mosolyt villant rám, nem lehet más csak Ő..
Én is rámosolyogok,  nyújtva a kezem felé, bokám körül lágyan hullámzó piszkos barna pocsolyámban, és köszöntöm:

- Hello :) Ricardo..
- Hello.. my name is carlos.. but if you want.... ;)

Azon a környéken sok kreol fiatalember mozog, így a jelent nem kétszer ismétlődött. kakkanat helyett csak a csizmám sarka ázott le, ezért feladtam a napot, és hazasluttyogtam...

Lehetőség szerinti legtöbb pocsolyába lépéssel. Ricardo nevét vacogtatva.

 

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

nem éltem 56-ban, nem mondom azt tudom mi történt. én csak hallgatom az emberek meséit , és látom a képeket az időről, látom a város mai napig élő sebeit a belvárosi házakban, hallom a messziről jövő hitetlenkedő ügyfelek hangját, h ez még létezhet, h nem tüntették el? nem tartozom sem jobbra, sem balra, és egyre többször érzem, h sehová sem. nem félek a skatulyától, de az enyémet még nem találtam meg.

én csak nézem a néni arcát aki ha tipeg a lépcsőfordulóban végig simítja a golyó ütötte nyomot. csak olvasom az akkoriak gondolatait, kéréseit, imáit. és ezért hálás vagyok.

ezek közül egyet itt leírok.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

http://www.youtube.com/watch?v=jWUrj22pRD0

16.20
állok a tömeg szélén. kiáltás zúg a bástya fokról, taps szakad fel a nézőkből.. a szám fülig ér már,  dmada durumra bólogatok, aztán  one-two-three left left, right right-ra emelgetem a karom csípőm kacéran lengetve, egy vadidegen karmesterkedő sötét sziluettnek engedelmeskedve, aki a bástya szélén egyensúlyozik..

13.20
- mit csinálsz délután? -kérdi szívemnek 12.20-kor még igen kedves  kollegám.
- van egy találkozóm kettőkor.
- hozd fel őt is a halászbástyára..
- miért? mi lesz ott kaszi?
- hát mi :) megyünk táncolni mattel! mindannyian! - aztán leültet a gép elé, fülemre nyomja a hallgatót , és lejátsza azt a kis videót, amit feltöltöttem..

könnyű katát táncba vinni... így átszerveztem a találkozót budára fél háromra, h háromra, a megbeszélt helyen és időben boldogan egyesüljön kis baráti közösségünk egy jófajta béna koreográfiájú táncos örömben, egy idegen és az abbéli pillanatig számomra teljesen ismeretlen fószerrel.

az üstöllést szökellő fiatalember nem mint matt :) 2008-hoz képest szépen leadta a pocakját, és a tánca is lényegesen koordináltabb :D

17.20
baktatok lefelé a budai várból, egyszerre vagyok telve nevetéssel, és egyszerre szomorúsággal. nevetek, mert őrült egy élmény volt, és sírdogálok, mert egyedül éltem át, olyan egyedül ahogy csak nagy tömegben lehet.

Akkor megcsörrent a telefon. w úr az, a hétkerből:
-Nna és vége van már? - szó bennakad.. hát ő meg honnan tudja??? körmail ment a hálózaton, h kriszti ismét megszívatta magát?

A lehetőségekhez mérten udvariasan, és kimérten elmesélem h volt, még azt is megtudakolom mit óhajt, majd elköszöntem. A csörgések száma emelkedett.. az X.-nél eképpen szóltam bele:
- Na haggyá mááááán!!
Csend a vonalban. nagy csend.
- Szervusz. G vagyok a hétből, és csak azt szerettem volna kérdezni, h nézhetjük e a kmetty utcai kislakásodat..
- öŐ. elnézést kérek... csak kicsit.. zűrös a napom. persze leszervezem..
- köszönöm kriszti. nnna. és milyen volt???
ááááááááááá ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ááááááááááááááááááá. á.

bontottam a vonalat, és a telefont estélig nem vettem fel senkinek..

DE ezúton is joggal kérdem én, minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?
Ééén ugyanis ott voltam a halászbástyánál.. pár száz emberrel együtt akiket egyetlen cél hozott össze. táncolni egy vadidegen amerikai sráccal, akinek az a fixa ideája, h minden országba ahová elmegy, táncol egyet, és elküldi a barátainak a videón..

NOS. csak h kerek legyen. ott voltam. és táncoltam. és a videómat én is elküldtem. a barátoknak. az EXBARÁTOKNAK.

:D

"...Matthew 2003-ban, 29 évesen rájött arra, hogy már csak a kódolás, meg a hétvégi grillsütés vár rá, meg persze egy kertvárosi család lakáshitellel, és ettől annyira megijedt, hogy rögtön el is ment Ázsiába. (Ahogy később egy nyilatkozatában visszaemlékezett erre az időszakra, akkor sokallt be, amikor rájött, hogy két évet áldozott az életéből a Destroy All Humans! című lövöldözős játékra.)

Ez eddig a jóléti államok egyik legszokványosabb története, és a folytatásban Matthew-nak pár hónap délkelet-ázsiai kalandozás, esetleg egy tibeti meditációs tanfolyam után haza kellett volna térnie a napi rutinhoz. Ő viszont inkább elkezdett táncolni, pedig ez az egy dolog, amihez biztosan nem ért..."

http://index.hu/kultur/2011/10/18/hol_a_pokolban_van_matt_hat_budapesten/

 

 

Fekszem pucér gondok között,

harapják rólam az időt,
mint ekszkavátor a meleg
álmos és puha rögöket.

Hajnal. Fél négy. Virrad az ősz.
A fény gazdag és erős.
Künn ébrednek a kipihent
zajok. Most haldoklik a csend.

Kitágult szívvel figyelem
e szép halált s e fényesen
mosolygó születést. Utat
tör a viharnyi indulat

bennem, a vágy, hogy magam is,
ki lesem szilárd titkait,
ily lebírhatatlanul és
ilyen parázs, ilyen merész

életet éljek, sugaras
tavasz-vérű, virgonc kamasz,
érlelve magamban az őszt - -
Fekszem pucér gondok között

Szilágyi Domokos

 

http://www.youtube.com/watch?v=7uMGH3kHhzM

átolvastam ma ezt a 11.-ei írást, és elég nyálas amit írtam.. de. tényleg ilyen volt! :)

ez a kép Erdélyben készült már sok sok éve a madarasi Hargitán, az út mellől. egész napos kirándulásról jöttünk visszafelé Erdőszentgyörgybe, amikor beértünk Lorienbe.. nem hittem a a szememnek, mert még sohasem láttam hozzá foghatót, ez volt az első h azon a tájon jártam. pára szállt az erdőben, véraranyra festette a lemenő nap. nyirkos hűvös avar szag áradt a földből, olyan nehéz volt és csendes a pillanat, h megszólalni is alig bírtam. nézd az erdő temploma.. elkértem a gépet a barátomtól, örömöm leltem benne, és abban a napban.

eltelt azóta sok év, és már csak ez az egy kép maradt meg a közös létből. pár napja írt, h van egy erdélyi pályázat, és küldjem be a képem. én beküldtem mindkettőnk nevével. mert az ő gépe volt, ami visszaadta a pillanatot, és azt, amit az én szemem akkor látott. a mai napon már 3 és még 300 ember jelezte h tetszik a kép, és ez nagyon jó érzés. és az is, h megbékéltünk egymással annyira amennyire jellemünk, és akaratunk engedte. és az az élet, amit mindketten élünk.

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=258049930906656&set=a.256711554373827.66609.204519626259687&type=1&theater

 

ördögárok, bakonyoszlop közelében. kis ösvény megy a hegyoldalban, mellette apró tömbök elszórva. varázslatos hely.

szép a kő, nem zsíros cseppet sem, de törik sok helyen mint az istennyila :D nem a legszilárdabb kőzet. ( de!! életemben először másztam 8-, éés egy 8, utat. beleülve ez igaz, megszenvedve ez talán még igazabb.. de meglett. még a neve is szép. Oltárkő a tömb neve  )

novemberben lesz egy vetítés, a reel rock tour :D a múlt évben a toldiban volt, most a corvinban lesz, amit nem csodálok, mert a múltkor még a lépcsőn is ültek..

amit talán még a filmnél is jobban szerettem az a sok ismerős arc, akik visszaköszönnek a szikla falak alól, a meleg és büdös mászótermekből.. már eljutottam odáig, ha elmegyek mászni BÁRHOVÁ :) mindig van ismerős akivel összenevetünk. és én ezt szeretem nagyon.

így ismerek szegedieket, pécsieket, kecskemétieket :) fehérváriakat, veszprémieket, tatabányaiakat.. pesti mászó népeket.

szóval jó dolog. igazán jó.

http://www.facebook.com/event.php?eid=252513754789924

 

pár éve a nat geo csatornán belefutottam egy klassz zenébe :) nagyszerű zenészek.

A saudade-ot így határozták meg: a szeretet ami marad valaki/ valami után, ami elmúlik. A saudade az érzések, élmények helyek és eseményekre való visszaemlékezés, amelyek valaha izgalmat, élvezetet, jó érzést keltettek. A rájuk való emlékezés újra feléleszti a lelket.

Portugálul a 'Tenho Saudades Tuas' azt jelenti: hiányzol.

http://www.youtube.com/watch?v=SsSD_0EOQ1c

szeretem a munkám

- mert komoly, felelősségteljes felnőtté érlelt.

- jó közösség, bátran fordíthatunk hátat.. bátran, ha a nevében nincs : k; n; a; g

- mert a munkakörülmények páratlanok.. tájolás, monitor benapozottsága, nyomtató heti halál ciklusa

- a szabadság végett.. szabadon hívhatnak, perelhetnek, vagy éltethetnek, ihatnak pezsgőt a tűsarkúmból bármikor

- mert csodás a humorunk, és ezt nem félünk megmutatni..

- mert megkapó stílusérzékkel kezdünk lakás leírásokat :

a belváros dobogó szívében.. ( ez  nagyjából bárhol, ahol nem lehet nyitott utcai    ablaknál aludni a harmadikon sem.. ) ;

lüktető verőerén ( ez általában az Andrássy utat, Nagy és a Kis körutakat jelenti ) ;

a város zöld tüdejében ( Benczúr u,  és környéke )

szecesszió ízű kapu ( ez általában a 7. kerületben szeretem fordulat a házbejárat állapotának leírásánál)

a homlokzat felújított, csak már antikolták is.. ( ez nagy kedvencem, köszönet érte B-nak )

- mert a főnököm a barátom.. ámen

 

és mert ha nincs dolgunk, akkor segítünk egymásnak túlélni a napot, hetet és hónapot. évet. zok és vagy rossz szó nélkül..